Reggel szokásosan keltem, majd pizsiben lerohantam reggelizni.Reggeli futás:pipaaa.Apa telefonált , így csak intettem neki, viszonozta majd tovább beszélt.Na kössz..Gyorsan kajáltam, majd felmentem a szobámba.Felvettem egy fekete atlétát,-mivel Londonban vagyunk egy fehér pulcsit is-,hozzá pedig egy fekete rövidnacit.A telefonom hírtelen elkezdte üvölteni a The Grenma-Épp elég című számát.Imádom ezt a dalt!Gyorsan érte nyúltam majd felvettem.
-Itt Alison!-szóltam bele.
-Csajszi!-rikkantotta ....Logan?Logan a legeslegjobb haverom!Azt mondják nincs fiú-lány barátság, akkor köztünk mi van?!Csak barátként tekintek rá, ahogy ő is rám!
-Mizu?
-Semmi, veled?
-Unatkozok.Na!Miért is zavarod, s csöndet, Log?
-Fagyi?
-Fagyi.
És ennyiből állt a beszélgetésünk.Szokás szerint köszönés nélkül letette.Mosolyogva mentem le, majd felkaptam a tűzpiros Converse-m, elővettem egy kis pénzt, majd kiléptem az ajtón.Rögtön megcsapott London kellemes nyári szellője.Elindultam a sarki fagyizó felé, ami a törzshelyünk.Logan már vigyorogva várt rám.Mosolyogva intettem neki,mire viszonozta a kedves gesztusomat.Vettünk egy-egy két gombócos csoki eper kombinációt, majd leültünk egy padra.Kibeszéltük, hogy bejön neki Cintia, az osztály legfélénkebb csaja, vagyis csak volt csaja, mert hamarosan érettségi.Azután jött a suli, a nyár, munka...stb.Kb két óra múlva hazamentem.Amint beléptem az ajtón, meghallottam a nappaliból néhány ismeretlen hangot, de hozzá társult apa mély baritonja is, szóval nem ijedten meg, hogy esetleg betörtek.Lazán besétáltam a konyhába, lekaptam a polcról egy spongyabob-os bögrét, megtöltöttem tejjel, és kakaóporral,cukorral, majd beraktam a mikróba.Amikor a mikró pittyogni kezdett, felé fordultam, majd kikaptam az édes nedűt, és inni kezdtem.Mikor elfogyott elindultam a mosogató felé hogy beletegyem a bögrét, de persze nem is én lénnék ha nem ejteném el.
-Alison!Te vagy az?-hallottam apa ijedt hangját.
-Igen.Aúúúúú!-visongtam, mert mint mondtam én egy rakás szerencsétlenség vagyok, így miközben szedegettem, sikeresen elvágtam az újjamat.
-Mit csináltál már megint , te szerencsétlen?-na, mit mondtam?
-Megint megvágtam magam!-siránkoztam.
Gyorsan összekapkodtam,ami a sebes újjamnak nem tett jót, mivel egyre jobban vérezni kezdet, úgy-hogy raktam rá egy sebtapaszt, arra pedig egy matricát.Besétáltam a nappaliba, ahol apáén kívűl, öt, mondom öt kíváncsi szempár meredt rám.
-Helló.-köszöntem.
-Szia.-köszöntek egyszerre.Mint egy horror filmben.Rémisztő.
-Alison, ők it a One Direction.Liam Payne, Zayn Malik, Louis Tomlinson, Niall Horan és Harry Styles.Srácok, ő a lányom Alison.-a fiúk felálltak, és sorba a kezüket nyújtották.
-Basszus, én melletted csak egy törpe vagyok a százhetven centimmel!-néztem fel döbbenten Harryre aki kb. a két métert is elérte.Felnevetett, majd kezetfogtunk.A keze szokatlanul puha volt, és az enyém szinte elvesszett benne.Ezek után leültünk. De ami ezután jött az teljesen ledöbbentett.
Íróimegj.:Bocsi, hogy rövid lett, füzetben tovább tartott a rész, de úgy gondoltam hozzárakom az 1.fejezethez, hogy az sokkal , de sokkal hosszabb, és eseménydússabb legyen.
-Itt Alison!-szóltam bele.
-Csajszi!-rikkantotta ....Logan?Logan a legeslegjobb haverom!Azt mondják nincs fiú-lány barátság, akkor köztünk mi van?!Csak barátként tekintek rá, ahogy ő is rám!
-Mizu?
-Semmi, veled?
-Unatkozok.Na!Miért is zavarod, s csöndet, Log?
-Fagyi?
-Fagyi.
És ennyiből állt a beszélgetésünk.Szokás szerint köszönés nélkül letette.Mosolyogva mentem le, majd felkaptam a tűzpiros Converse-m, elővettem egy kis pénzt, majd kiléptem az ajtón.Rögtön megcsapott London kellemes nyári szellője.Elindultam a sarki fagyizó felé, ami a törzshelyünk.Logan már vigyorogva várt rám.Mosolyogva intettem neki,mire viszonozta a kedves gesztusomat.Vettünk egy-egy két gombócos csoki eper kombinációt, majd leültünk egy padra.Kibeszéltük, hogy bejön neki Cintia, az osztály legfélénkebb csaja, vagyis csak volt csaja, mert hamarosan érettségi.Azután jött a suli, a nyár, munka...stb.Kb két óra múlva hazamentem.Amint beléptem az ajtón, meghallottam a nappaliból néhány ismeretlen hangot, de hozzá társult apa mély baritonja is, szóval nem ijedten meg, hogy esetleg betörtek.Lazán besétáltam a konyhába, lekaptam a polcról egy spongyabob-os bögrét, megtöltöttem tejjel, és kakaóporral,cukorral, majd beraktam a mikróba.Amikor a mikró pittyogni kezdett, felé fordultam, majd kikaptam az édes nedűt, és inni kezdtem.Mikor elfogyott elindultam a mosogató felé hogy beletegyem a bögrét, de persze nem is én lénnék ha nem ejteném el.
-Alison!Te vagy az?-hallottam apa ijedt hangját.
-Igen.Aúúúúú!-visongtam, mert mint mondtam én egy rakás szerencsétlenség vagyok, így miközben szedegettem, sikeresen elvágtam az újjamat.
-Mit csináltál már megint , te szerencsétlen?-na, mit mondtam?
-Megint megvágtam magam!-siránkoztam.
Gyorsan összekapkodtam,ami a sebes újjamnak nem tett jót, mivel egyre jobban vérezni kezdet, úgy-hogy raktam rá egy sebtapaszt, arra pedig egy matricát.Besétáltam a nappaliba, ahol apáén kívűl, öt, mondom öt kíváncsi szempár meredt rám.
-Helló.-köszöntem.
-Szia.-köszöntek egyszerre.Mint egy horror filmben.Rémisztő.
-Alison, ők it a One Direction.Liam Payne, Zayn Malik, Louis Tomlinson, Niall Horan és Harry Styles.Srácok, ő a lányom Alison.-a fiúk felálltak, és sorba a kezüket nyújtották.
-Basszus, én melletted csak egy törpe vagyok a százhetven centimmel!-néztem fel döbbenten Harryre aki kb. a két métert is elérte.Felnevetett, majd kezetfogtunk.A keze szokatlanul puha volt, és az enyém szinte elvesszett benne.Ezek után leültünk. De ami ezután jött az teljesen ledöbbentett.
Íróimegj.:Bocsi, hogy rövid lett, füzetben tovább tartott a rész, de úgy gondoltam hozzárakom az 1.fejezethez, hogy az sokkal , de sokkal hosszabb, és eseménydússabb legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése